Derecske város

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Hajdú-Bihar megye
Kistérség: Derecske–Létavértesi kistérség
Lakosság: 9297 fő
Terület: 103.58 km²
Népsűrűség: 89,76 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 54

Fekvése

Derecske az Alföldön fekszik Debrecentől 21km-re délre a 47-es főút mentén. A város határában folyik a Kálló nevű patak. Derecske határában jó minőségű termőföldek vannak. Közúton jól megközelíthető, valamint a Debrecen - Nagykereki vasútvonalon is rendszeresen indulnak vonatok a Debreceni Nagyállomásról.

Története

A települést 1291-ben említi első ízben írásos forrás, ami váradi püspökség tizedösszeírásából való. A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Derecskén tartózkodott hosszabb ideig gróf Széchenyi István, mint huszárkapitány. Itt volt az Esterházy család egyik főuradalmának székhelye. Közelében a Konyári sóstó. Derecske ősrégi közösség; a XVI. században szabad hajdúváros volt, melynek Bocskai fejedelem kiváltságokat adott. Ezeket I. Rákóczi György 1631-ben megerősítette. Ez időben 1000 hajdút telepítettek ide. Később Esterházy Pál az elmaradt nádori fizetés fejében kapja meg birtokul Derecskét, jogait azonban csak a Rákóczi-féle szabadságharc után tudja érvényesíteni, mert a kiváltságaiktól megfosztott hajdúk nem akartak belenyugodni sorsuk változásába. A törökök 1659-ben és 1693-ban feldúlták. I. Lipót a hajdúk szabadalmait megvonta tőle és a kassai királyi kamara fennhatósága alá helyezte Derecskét. 1706. október 19-én Rabutin császári vezér tartózkodott itt. 18-19. századi fejlődése sokkal dinamikusabb, mint a környező településeké. Ennek köszönheti mezővárosi rangját, művelődésben, kereskedelemben, kultúrában betöltött egyfajta központi szerepét. Külön figyelmet érdemel, hogy a település évszázados iskoláztatási hagyományokkal rendelkezik. A Református Egyház a 17. század közepétől elemi iskolát működtet a településen. 1862-1872 között hatosztályos gimnázium is létezik a településen.

1804-ben itt volt népszámlálási biztos Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály ide küldte 1804. nyarán „Dorottya" című vígeposzát bírálatra.

A II. világháború igazi megpróbáltatásai 1944 októberében érték el a községet. A mai köztemetőtől nem messze, egy hatalmas tankcsata zajlott le. 1948-ban a lakosság meghaladta a 10 ezer főt, és jelenleg is közel ennyien lakják.

Az 1960-as évektől átalakul a település képe, a régi, jellegzetes, méltóságot sugárzó klasszicista tornácos, módos parasztházak eltűnnek Derecske utcáiból. Az egymást gyorsan váltó építési divatok meglehetősen eklektikussá teszik az 1991-ben ismét városi rangot kapott település arculatát. Átalakult a település centruma is, megjelennek az emeletes házak, bérházak, társasházak. Rendkívül kevés a műemléki, vagy műemlék jellegű épület. Ezek közé tartozik a város főterén álló református templom, a későbarokk stílusú katolikus templom, a katolikus parókia XVII. századi épülete, a két évszázadon át a református egyház fiúiskolájaként működött emeletes épület.

A település gazdasági életét kedvezően befolyásolja Debrecen közelsége, a 47-es főút (M47) melletti fekvése, a helyi kisiparosok, vállalkozók működése.

Derecske a városi rang elnyerését követően, az 1990-es években igyekezett visszaszerezni a korábban elvesztett kistérségi szerepét. Ezekben az években épült a mentőállomás, a sportcsarnok, a krízisház, és megvalósult az itt lakók régi óhaja, rendőrőrs is van a városban. Derecske az 1990-es évek végére a legvirágosabb bihari településsé vált. Derecskei sétáink során megállapíthatjuk, hogy a városban viszonylag sok régi paraszti épület őrzi a XIX. század népi építészetének jegyeit.

(Forrás: derecske.hu)

Híres szülöttei

Kótsi Patkó János, (1763-1842) színész, drámaíró, fordító, szakíró, színigazgató

Következő községek

További községek